Kérdezz-felelek az inzulinrezisztenciáról és a cukorbetegségről

A cukorbetegségnek nevezett kórkép lényege a vércukorszint szabályozásának károsodása, amely a vércukor emelkedését eredményezi. Közismert, hogy létezik korábban fiatalkorinak, vagy inzulinfüggőnek nevezett , (jelenleg 1-es típusú) diabétesz, valamint időskorinak, vagy nem inzulinfüggőnek is nevezett (jelenleg 2-es típusú) cukorbetegség. A két kórkép a feltételezett hasonlóság ellenére mégis nagyon különböző, egyetlen közös vonásuk, hogy a betegség lefolyása során mindkét esetben vezető tünetként magas vércukor-szint jelenik meg.

Jelentős különbség , hogy míg a fiatalkori cukorbetegségben a betegség lefolyása során az inzulin termelés folyamatosan csökken (kóros) immunreakció pusztítja el az inzulintermelő sejteket), addig az időskori cukorbetegség esetében a kezdeti éveket éppen az inzulin “túltermelése” jellemzi.

De nézzük meg részletesebben, hogyan is alakul ki a betegség, milyen gyakran fordul elő, kiket veszélyeztet legjobban, illetve milyen módszerek állnak rendelkezésünkre a gyógyításban.

Mi az inzulin szerepe szervezetünkben?

Szervezetünkben az inzulin nevű hormon felelős a vércukorszint szabályozásáért.

Ez a hormon a sejtek felszínén található érzékelő molekulákhoz (receptorokhoz) kötődve váltja ki a sejtek cukor felvételének fokozódását. E jel hatására az inzulin célsejtjei – melyek elsősorban a máj , az izomzat és a zsírszövet sejtjei- fokozottan veszik fel a vérből a szőlőcukor molekulákat, elégetve (izomszövet) vagy raktározva (máj és zsírszövet) azokat.

Ezek az elraktározott készletek teszik lehetővé a szervezet számára a táplálék-felvétel nélkül töltött időszak átvészelését. Az inzulin tehát elsősorban a vércukor-szint csökkentéséért felelős.

Mi az inzulinrezisztencia?

Inzulin rezisztens állapotban az adott inzulin jelre bekövetkező válasz a célsejtek részéről csökken, azaz csökken a szőlőcukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukor-szint. A szervezet ezt a válaszcsökkenést az inzulin jel nagyságának emelésével tudja korrigálni, tehát az inzulin termelése fokozódik. Kialakul az inzulinrezisztenciához kapcsolódó állapot, melyet hyperinzulinémiának nevezünk, és jellemzője a jelentősen megemelkedett inzulin szint a vérben.

Milyen gyakori az inzulinrezisztencia?

Az érintett egyének pontos száma nem ismert, mivel kevés tünettel járó, lappangva kialakuló betegségről van szó és szűrési program sem folyik felderítésére. A már kialakult cukorbetegség esetén is kevesebb mint az esetek fele kerül idejében felfedezésre.

Éppen a lappangó kialakulás miatt a frissen felfedezett kettes típusú cukorbetegségben szenvedők felénél már szövődmények mutathatók ki. A cukorbetegség kezelésével foglalkozó nemzetközi tudományos társaságok ugrásszerűen emelkedő előfordulással számolnak, 2015-re az ismert esetek 30%-os növekedését jövendölik az EU országaiban.

IR_cukorbetegseg2

Lehet tünete az inzulinrezisztenciának?

Igen, érdekes módon a kialakult inzulin rezisztencia többféle tünettel is felhívhatja magára a figyelmet.

Lehetséges, hogy étkezés után 3-4 órával a kialakult hatalmas inzulinválasz a vércukorszint esését eredményezi, ez megnyilvánulhat a koncentrálóképesség zavarában, gyengeségben, álmosságban, ájulásszerű rosszullétben, szapora szívdobogásban, verejtékezésben is. Átalában megfigyelhető, hogy a tünetek édességgel jól szüntethetők.

Ide sorolható egy kevéssé ismert, de annál nagyobb jelentőséggel bíró betegség, a polycisztás ovárium szindróma – PCOS – is.

Hogyan kerül ide a PCO szindróma?

Az utóbbi két évtized kutatásai találták meg az összefüggést két,széles népességcsoportot érintő megbetegedés közt, melyek a kettes típusú, vagy nem inzulinfüggő cukorbetegség és a polycisztás ovárium szindróma.

Az ovariumban, azaz a petefészekben található nagyszámú inzulinreceptor által közvetített hormonhatás lehet felelős a polycisztás ovárium szindróma kialakulásáért, mely a női meddőség legfőbb okának tekinthető.

A betegek magasabb inzulin vérszintje miatt ezen inzulinreceptorok fokozott működése jön létre, mely a petefészek hormontermelő rendszerét aktiválja. Ez emelkedett ( illetve ciklustó függetlenül állandó szintű) ösztradiol, illetve a nőkre jellemző értéknél nagyobb mennyiségű tesztoszteron ( férfihormon!) termelését eredményezi, melyek negatív visszacsatolás révén képesek a peteérést szabályozó Follikulus Stimuláló Hormon (FSH) szintjének visszaszorítására.

Az FSH lenne felelős a peteérés beindításáért és fenntartásáért, tehát hiánya ezen betegségben a petesejt érés zavarát eredményezi, melynek következménye a csökkent termékenység.

Az állandóan magasabb tesztoszteron szint hajhullást, bőrzsírosodást, pattanások kialakulását eredményezi.

Mi az inzulinrezisztencia oka?

Az alap és egyben a legsúlyosabb faktor a genetikai örökség. Maga a kórkép nem egy konkrét génhez kapcsolódik, így genetikai kimutatása sem lehetséges. Mai tudásunk alapján egyértelműen több gén is hordozza az inzulin rezisztens állapotra hajlamosító tulajdonságokat.

A családi halmozódás ebben a betegségben sokkal nagyobb, mint az inzulinfüggő, vagyis egyes típusú, azaz fiatalkori diabéteszben.

Elég csak a genetikai örökség?

Nem , önmagában az öröklött genetikai hajlam nem elegendő a betegség kialakulásához.

Számos környezeti tényező segíti elő az inzulin rezisztencia megjelenését, ezek közül a legfontosabbak:

  • A helytelen táplálkozás rendszertelen, egyszerre nagyobb volumenű, ritka étkezések, túlzott kalória-bevitel, a rostszegény táplálkozás, a zöldségek, saláták fogyasztásának hiánya, a zsírdús, telített zsírsavakban gazdag ételek preferálása).
  • Fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasra lokalizálódó elhízás.
  • A mozgásszegény életmód (rendszeres sport hiánya ugyanúgy, mint a közlekedés gépesítettségéből fakadó mozgáshiány)
  • A fokozott stressz.

Mikorra tehető az inzulinrezisztencia kialakulásának kezdete?

Pontosan nem tudható, de már gyermekkorban megkezdődhet (a statisztikák alapján egyértelműen növekszik a nem inzulinfüggő, vagy kettes típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek száma!), ezt követően a serdülőkorban, majd a fiatalkorban ugrásszerűen megnő előfordulása.

Hová vezet az inzulinrezisztencia? Hogyan alakul ki a kettes típusú cukorbetegség?

A háttérben zajló inzulinrezisztencia beavatkozásnélkül lassú progressziót mutat az élet során.

Idővel elkövetkezik az a pillanat, amikor a szervezet az anyagcserében résztvevő sejtek (elsősorban a máj, az izomzat, valamint a zsírsejtek) “inzulinérzéketlen” állapotát a szervezet már nem képes az inzulin termelés fokozásával ellensúlyozni. Ilyenkor észlelhető először a vércukorszint megemelkedése, ekkor is csak nagymennyiségű cukrot, vagy összetett szénhidrátot tartalmazó étkezés után.

A kórkép azonban ebben a stádiumban hagyományos, éhgyomri vércukor vizsgálattal kideríthetetlen. A túlterhelt hasnyálmirigy kis ideig képes az éhomi vércukor szintet élettani értéken tartani. A szabályozási zavar csak a vércukorszint normalizálódásának megnyúlásában észlelhető.

A folyamat sajnos ettől a ponttól már jelentősen felgyorsul. Az inzulintermelő ún. béta-sejtek a fokozott terhelés miatt folyamatosan pusztulnak, számuk, így a termelhető inzulin mennyisége is napról napra fogyatkozik. A kórkép beavatkozás nélkül az inzulin készletek csaknem teljes elfogyásáig halad. Ez a betegség lefolyásának azon pontja, ahol már csak az inzulin pótlása jelenthet megoldást.

Mik a cukorbetegség tünetei?

A cukorbetegség korai felismerését leginkább az akadályozza, hogy tünetei igen szegényesek. A mérsékelten emelkedett vércukorszint érdemi panaszt nem okoz.

Nagyobb vércukor emelkedés esetén jelennek meg az első tünetek. A nagy mennyiségű cukrot a vese nem képes visszatartani, a cukor a vizelettel távozni kezd a szervezetből, ennek következtében a vizelet mennyisége megnő. A testnedvek mennyiségének csökkenése szomjúság kialakulását eredményezi, ezért betegünk állandóan iszik és sok vizeletet ürít. A cukorral a vesén át kiürített energia fogyáshoz vezet.

Miért veszélyes a cukorbetegség?

A magas vércukorszint többféle kémiai mechanizmuson át sejtjeink károsodását idézi elő.

Elsősorban az érfal sejtjei károsodnak, itt jelennek meg elváltozások.

A kis erek károsodása vezet a vese elváltozásához, mely kezdetben a fehérjeürítés fokozódásában, később a vese méregtelenítő , szűrő funkciójának károsodásában nyilvánul meg. A vese súlyos fokú károsodás esetén nem tudja szervezetünket az anyagcsere során termelődő méreganyagoktól megszabadítani, ez néhány nap alatt életveszélyes állapot kialakulásához vezethet.Vesepótló kezelésre lehet szükség.

Hasonló károsodás mehet végbe aszemfenék kis ereiben, mely vérzésekhez, majd a látás elvesztéséhez vezethet. A szemlencse cukor okozta károsodása szürkehályog lehet, mely szintén a látást veszélyezteti.

Természetesen nem csak kis ereink károsodnak. Hasonló folyamatok mennek végbe a verőerekben is, kialakul az érszűkület, a szív koszorúsereinek elmeszesedése szívizomelhaláshoz (szívinfarktushoz) vezethet.

Hazánkban jelenleg a szív -érrendszeri betegségek a vezető halálokok.

A cukorbetegség károsító hatása azonban nem korlátozódik csak az erekre, zavart szenved az idegek, a szervezet jelvivő kábeleinek működése is, ez érzészavar, zsibbadás, esetleg fájdalom kialakulását eredményezheti a végtagokban, a szervezet mozgásrendszerének stabilitása is károsodik, ízületi deformitások alakulnak ki.

IR_cukorbetegseg1

A magas vércukorszint fertőzésekkel szemben kevésbé ellenállóvá teszi szervezetünket, így gyakrabban alakulnak ki fertőzések, már banális bőrsebek is súlyos fertőzések behatolási kapui lehetnek, nem ritkán végződnek ezek a fertőzések végtag amputációval..

Belső szerveink beidegzése is károsodik, ez a vérnyomás, pulzusszám szabályozásának zavarában, a keringés alkalmazkodók épességének jelentős csökkenésében nyilvánul meg.

Hasonló módon az idegpályák szabályos működését igénylő reflexeken alapuló szexuális funkciók is károsodnak, impotencia alakul ki.

Sajnos a belső szervek fájdalomérzése is zavart szenved , így lehetséges a szervezet figyelmeztető jeleinek hiánya, például infarktus esetén hiányozhat a mellkasi fájdalom.

Elég a cukorbetegség tüneteit keresni?

Természetesen nem.

A fentiekben említettük a magas vércukorszint romboló hatását, a szövődményeket. Ma már tudjuk, hogy a finom érkárosodások már az inzulin rezisztencia fennállásakor megkezdődnek, ezek lefolyása gyorsul fel a cukorbetegség megjelenésével.

Nyilvánvaló, hogy a helyes cél a betegség minél korábbi felismerése és komplex kezelése.

E mellett szól az is, hogy tudjuk, a betegség lefolyása jelentősen felgyorsul a vércukor -szabályozás zavarának megjelenésekor.

Hogyan kereshető a cukorbetegség?

Mint minden lappangó betegség, a cukorbetegség is csak célirányos kereséssel, tehát szűréssel fedezhető fel idejében . Nyilvánvalóan a diagnózis felállításához legkorábban vércukor terhelés elvégzésével jutunk.

Kit érdemes szűrni?

Jelenleg még általánosan elfogadott hazai javaslat nincs ezen kérdésre.

Az Amerikai Diabétesz Társaság az alábbi esetekben javasol szűrést:

  • 45 év felett ha túlsúlyos ( BMI > 25 kg/m 2 )
  • 45 év alatt ha túlsúlyos (BMI > 25 kg/m 2) és az alábbi rizikófaktorok egyike jelen van:
  • elsőfokú rokonságban diabetes
  • eltérés észlelhető a vérzsírszintekben (HDL< 0,9 mmol/l , TG>2,8 mmol/l)
  • kórelőzményben érbetegség
  • fizikai inaktivitás
  • polycisztás ovárium szindróma áll fenn.

Hogyan kezelhető a cukorbetegség?

A kettes típusú cukorbetegség kezelésnek módját a betegség adott stádiuma határozza meg. Mindenképpen az az alapvető cél, hogy ismét egyensúlyba hozzuk a szervezet inzulin igényét a rendelkezésre álló kínálattal.

Milyen módszerek kínálkoznak erre?

Első fő csoport az életmódi eszközök

  • Alapvető lehetőség a diéta: Nyilvánvalóan, ha megfelelően elosztjuk a nap folyamán a bevitt szénhidrátokat (egyszerű és összetett cukrokat) és egyszerre nagyobb mennyiségű szénhidrát bevitelétől tartózkodunk, a rendelkezésre álló inzulintermelő kapacitás elegendő lehet a kisebb vércukor emelő hatás kivédésére. Az étkezések során bevitt nagyobb mennyiségű rost (zöldség, saláta, teljes kiőrlésű gabonafélék), képes a cukrok felszívódását jelentősen lassítani, így a vércukor szint emelkedést mérsékelni.
  • A testsúly csökkentése: A fogyás során a zsírszövet mennyisége csökken, így a működtetéséhez, vezérléséhez szükségesinzulin mennyiség is megtakarítható.
  • A testmozgás: Vizsgálatokkal bizonyították, hogy a rendszeresen végzett testmozgás már 2-3 héten belül jelentős javulást idéz elő az inzulinérzékenységben.

IR_cukorbetegseg3

Második fő csoport a gyógyszerek

  • A karbózzal mód van a tápcsatornába került összetett cukrok lebontásának fékezésére, ezzel megakadályozható a cukrok gyors felszívódása, így a nagyfokú vércukor szint emelkedés. Nyilvánvaló, hogy magas éhgyomri vércukor esetén ezen gyógyszerek jelentősége már csekélyebb.
  • Egyik legrégebbi gyógyszercsoportunk a szulfoniluráké, a hasnyálmirigy inzulin termelését képesek serkenteni, így növelni a rendelkezésre álló inzulin mennyiségét. A csoport újabban kiegészült rövidebb hatástartamú készítményekkel melyek kevésbé elnyújtott hatásúak, így alakalmasak csak az étkezés okozta vércukorszint emelkedés ellensúlyozására.
  • Rendkívül hatékony módszerről van szó, de ne feledjük: az inzulintermelés csökkenése éppen a fokozott inzuli igény miatti hasnyálmirigy túlterhelés és béta sejt pusztulás eredménye.

A gyógyszeres kelléktár újabb darabjai merőben más megközelítéssel kezelik a problémát.

Logikai úton is levezethető, hogy ha a betegséget a fennálló inzulinrezisztencia okozza, ennek megszüntetése megoldást jelenthet. Nos erre is van mód.

Korábban már évtizedes tapasztalat halmozódott fel a metforminnal, mely döntően a máj, kisebb mértékben az izomzat inzulin érzékenységét képes helyreállítani.

Néhány évvel ezelőtt egy újabb ígéretes gyógyszerrel egészült ki a terápiás fegyvertár. A glitazonok elsősorban a zsírszövetben állítják helyre az inzulin érzékenységet, így jól kombinálhatók a metforminnal.

A javuló inzulinérzékenység miatt kevesebb inzulin elegendő a vércukor szint helyben tartásához. A szervezet ezért csökkenteni fogja az inzulin termelést, megőrizve az inzulin termelő kapacitásokat.

Ez az, ami miatt jelenleg az inzulin érzékenységet helyreállító gyógyszerek a nem inzulinfüggő cukorbetegség “alapgyógyszerei”.

Amennyiben a gyógyszeres kezelés az inzulintermelő kapacitás teljes kimerülése miatt már képtelen a szervezet vércukor háztartásának kontrollálására, csak a hiányzó inzulin pótlása segíthet.

Jelenleg már olyan korszerű inzulinkészítmények állnak rendelkezésünkre, melyekkel az egészséges emberre jellemző napi inzulinhatás-görbe jól utánozható. Korszerű inzulinadagoló készülékek segítik az inzulin pontos, fájdalmatlan és egyszerű beadását. Pontos, kompakt vércukormérő készülékekkel ellenőrizhető a vércukorszint.

E rövidre szabott összefoglaló természetesen nem adhatott részletes áttekintést korunk egyik leggyorsabban terjedő betegségéről, de reméljük, alkalmas volt a figyelem felkeltésére.

Talán az idejében elhatározott életmódváltással sokunknál megelőzhető, illetve idejében felfedezve sikerrel kezelhető lehet az inzulinrezisztencia. De ne feledjék: orvosuk csak segítséget tud adni, de az elhatározást Önöknek kell megtenni.

Időben elvégzett szűrővizsgálattal, korai felfedezéssel jó esély van korai, hatékony kezelésre, a szövődmények kivédésére, egy teljes értékű életre!

Töltsd ki tesztünket, hogy megtudd, mekkora a veszélye az inzulinrezisztenciának! Kivizsgáltatnád magad? Kattintsd ide a részletekért!