Posted on Hozzászólás most!

A zsebóra kialakulása és jelentősége

A  zsebóra kialakulása és jelentőségeMagáról a zsebóráról általában mindenkinek egy picike, aranyozott, jellemzően kabát-, vagy zakózsebben tartott kis szerkezet jut eszébe, mely utoljára talán nagyapáink korában volt elterjedt; azonban történetük ennél jóval összetettebb és színesebb.

Az időmérés problémája már nagyon korán, az emberiség társadalomba szerveződését követően, a létező legősibb műszaki nehézségként jelentkezett. Az óegyiptomi nép ennek megoldására nap-, víz-, és homokórát használt. Ezek azonban nem végeztek pontos időmérést, emellett pedig helyhez kötöttek is voltak; a problémát végül a mechanikus óra megalkotása oldotta meg.

Egyes feltételezések szerint az első kerekes órát a későbbi II. Szilveszter pápa tervezte, majd valósította meg. Ezek a szerkezetek csengettyűkkel voltak felszerelve- mutatókkal még nem rendelkeztek-, melyek az idő múlását jelezték, ami abból adódott, hogy elemi kézzel voltak megmunkálva, illetve túl nagy méretük miatt csak a földön lehetett tárolni őket. A kezdetleges időmérő készülékeket viszonylag hamar felváltották újabb elképzelések; megalkották a gigantikus méretű toronyórákat.

Arra a tényre, hogy az óraművet magát nem csak súllyal, hanem rugó segítségével is lehet hajtani, már a 15. század elején ráeszmélt az emberiség, legelőször egyébként Flandriában és Burgundiában. Ez a felfedezés új kapukat nyitott meg, magával hozta a könnyebb súlyú óraszerkezetek megalkotását, melynek eredményeként hamarosan elterjedtek a különböző hordozható órák. Létrehozásuk óriási előrelépést jelentett az időmérés történetében, az addig szigorúak helyhez kötött eszközök „hirtelen” zsebben, magunknál hordhatóvá váltak.

A hordozható órák csoportjába tartozó első zsebóra 1500 körül készült el. Ezek a zsebórák voltak az úgynevezett „nürnbergi tojások”, melyeket Peter Henlein alkotott meg; lényegében a későbbi zsebóra őseiként foghatóak fel ezek a szerkezetek. Személy szerint Burgundia hercege, Jó Péter nevéhez fűződik a máig megmaradt első zsebóra, ugyanis ő kapta ajándékba. Az órák tojásdad alakjára utal a „nürnbergi tojás” elnevezés, emellett pedig az órák méretét jelzi az „orelein”, azaz a „kis tojás” elnevezés. Az akkori kor zsebóraszerkezeteit jellemzően kis négyszögletes dobozba illesztve tárolták, egy felhúzással akár 40 órát is képes volt járni a szerkentyű. Bár ezt a fajta időmérőt már zsebóraként emlegetjük, ám súlyukat tekintve még igen nehezek voltak, valamint nagy méretükből adódóan nem fértek el egy szimpla ruhazsebben.

Kicsivel később, a 15-16. század környékén Európában elindult az óragyártás fellendülése, akkor élte virágkorát, központja Nürnberg és Augsburg, illetve a franciaországi Blois volt. A már egészen pontosan működő, perceket is jelző számlap 1477 körül, a másodpercmutató pedig 1560-ban jelent meg először a zsebórákon. A pontosság tökéletesítése azonban csak 1720-ban valósult meg a Graham-féle cilinderjárat megalkotásával, melyet az 1950-es évek végéig folyamatosan használtak. Számtalan különböző dekorációjú zsebóra került piacra, a díszes berakásoktól kezdve a zománcozott tokokig, egyre több típus jelent meg. A zsebóra az alapfunkciójának betöltése mellett ruházati kiegészítővé alakult; a viselője társadalmi státuszának jelzőjévé vált. A zsebórák előállítása két fő irányvonal mentén haladt; egyrészt az elegancia és a jómód szemléltetőeszközévé vált, másrészt pedig számos óragyártó vállalat a minél egyszerűbb, közemberek számára is hozzájutható zsebórák gyártását tűzte ki céljául.

A mai formájában is ismert, kisméretű zsebóra a 19. században, főleg a férfidivat részeként terjedt el. Abban a korban jellemzően láncra függesztették, a másik végét pedig a ruhájukhoz rögzítették. A zsebóra-kereskedelem fellendülése a vasút megjelenésével vált szükségessé, ugyanis ekkor már elkerülhetetlen volt a meghatározott időpontokhoz való igazodás. Majd ezt követően, a 20. században megjelent az órák önfelhúzó típusa, mely az eszköz felhúzásának mechanikus módszerét váltotta fel.